Hetek óta húztam-halasztottam már a harkályfa beásását, mert cuppogós sár volt a kertben ... Ezen a hétvégén viszont - sok más munka és feladat mellett - erre is sor kerülhetett. Miután készítettünk egy szép ajtót a kis raktárunk kidőlt tákolt ajtaja helyett, levezetés gyanánt egy kis ásás következett. A harkályfa lényege annyi, hogy egy 15-20 cm átmérőjű, viszonylag egyenes fatörzset beásunk fél méter mélyen a földbe úgy, hogy 170-200 cm kint legyen a földből, és a tetején viszonylag vízszintes, és lehetőleg egyenes vágás legyen. Ide tehetjük fel a vajat (nem margarint) a harkálynak. A fa törzsét 10 cm távolságban 13 mm-es furatokkal (3-4-5 cm mélyen) telelyuggatjuk, és abba mehet a dió, mandula minden okosság, ami nem sózott, nem pörkölt. Ezen a fatörzsön aztán jó hosszan elkapirgál a harkály, mialatt figyelhetjük őt. Én fotós szempontból még arra figyeltem, hogy a fotós leshez képest a furatok úgy álljanak, hogy nekem a madár oldalt legyen, miközben fotózom. Vagy balra, vagy jobbra nézve. Tehát a furatok a törzs jobb és baloldalán futnak. Erről a kis akcióról mutatok pár fotót.
Harkályfa, tetején a vajjal (nem margarin)
Két fél dió, bent a lyukban
A tetejét láncfűrésszel egyenesre vágtam
Erre a fára jött azóta cinege is, fakuszt is láttam már a kertben, de a csuszka is szeret kapirgálni.
Érdemes kis vajat betolni a furatba, és úgy a diót, mandulát. Odacsalja a harkályt, aki aztán hosszasan
elbíbelődik a dióval ...
Így már teljes a madáritató-etető fotós les.
