Vannak olyan területek a kertben, ahová a kutya nem mehet be, illetve csak akkor, ha ott vagyunk, és megengedjük. A kutya - főleg ha kan - pillanatok alatt tönkre teheti a füvet a vizelettel, illetve ha úgy tartja kedve áshat is. Ezt eddig 12 mm-es leszúrt betonvassal, és drótkerítéssel oldottuk meg, ami nyilván nem szép. Tavaly már megcsináltuk az előkert leválasztását a 80 cm magas vadászkerítéssel, idén pedig a nagy kert, és a hátsó terasz-területének elválasztása került sorra. Ez nagyobb projekt anyagilag és munkamennyiségben is, mert a 15.6 méter pont a háromszorosa az 5 méteres rövidebb tavalyi kerítés szakasznak. Itt nem 100x80-as, hanem 150x80-as dupla kaput építettünk. A betonos terület kinyúlik a füves rész alá, ennek következtében megszenvedtünk a kerítésoszlop-tartó "tüskék" leverésével. Augusztus közepén akartuk elvégezni ezt a munkát, de akkor volt a legnagyobb kánikula, így az első szeptemberi hétvégére esett a nagy vállalkozás. Menjünk szépen sorban, hogy is történt, miként zajlott a folyamat !
Íme, a még csak egyszer lazúrozott végeredmény. Mégis csak szebb, mint a drótkerítés.
Ebből indultunk. Drótkerítés, és az első fa oszlopok egyike
A kereskedésben. Megpakoltuk az autót, irány haza
Vadászrács, kapuk, oszloptartó tüskék, felezett rúdfa, lazúr ...
Szerelvények, csavarok, oszlopfedő sapkák
Ezt kegyetlen meló beütni. 75 cm hosszú. 50-60 brutális ütés 1 kg-os kalapáccsal ...
Csak beütöttem az elsőt ... Soha többet ! Mondtam. De volt még további 6 db
Az oszlopok alját duplán lazúrozzuk. Ott gyűlik a lecsúrgó víz. Ez nagyon fontos művelet.
Szerszámok a munkálatokhoz
Az első kör. Duplakapu, oldalán egy-egy 250 cm-es elem.
Haladtunk tovább... Kifeszítés, méretre vágás. Figyelni kell, hogy fussanak a vonalak !
Felezett rúdfák. Ezek tartják a rácsot.
Itt már fáradtunk. Szükség volt az árnyékra
Jól esett a hideg gyümölcs, a kávé. Túlélésre játszottunk :-D
Itt a beton sarkánál, és ott a végén, hatalmas volt a küzdés. Beton és tégla volt a föld alatt.
Felkerült az utolsó rácstartó párhuzamos. Itt már nem volt őszinte a mosolyunk ...
Mindig arra koncentráltunk, hogy: "Na, ennyi már készen van !" ...
Jövő tavaszi projekt az új beton, járólapozás, terasz felújítása, és a szemközti épület vakolása
El sem hiszem ... Végig ér a kerítés.
Mennyire vágytam rá, hogy ne a drótkerítést kelljen nézni !
Feleségem vágya is teljesült, nagyra nyitható, dupla kapunk lett ...
A munkák befejeztével, ismét egy dolgos munkahét következett. Végig aggódtam a hetet, és alig vártam, hogy megkapja végre a védőréteget a kerítés.Nagyon örülök neki, hogy azon a héten nem esett az eső, így nem féltem, hogy rommá szívja magát vízzel a kezeletlen fa. Eljött a hétvége, és mi mást csinálna az ember akkor is, hát dolgozik ... Nekiálltunk a monoton, sziszi-fuszi festegetésnek...
Előkerült a kompresszoros festékszóró is ...
Összeraktam, előkészültünk ...
Hullámpapírral igyekeztünk a szálló lazúr-permettől megvédeni a füvet
Jó ez a gép, de azt figyeltük meg, hogy túl szélesen szór, emiatt nagyon pazarol.
Inkább a "keserves" kézi festést, az ecsetelést választottuk ...
Végig értünk, közel öt óra munkával, mindkét oldalon
Íme az eredmény, kultúráltan határoltuk el a kutya számára szabad, és a védett területet.
Ha meglesz a vakolás, és a járólapozott terület, egész pofás lesz a porta.
Kemény munka volt, de haladunk, szépen sorjában.
