Augusztusi szépségek

 El is érkeztünk az augusztushoz, amely már a lazulásról szól inkább, és talán arról is, hogy az ember elkezd örülni az elvégzett munkának, látja annak eredményét, rájön, hogy mit kell jövőre teljesen másképp csinálnia ... Van lehetőség kicsit hátradőlni, megcsodálni, hogy milye színeket ad a nyár. örömeinket szeretném megmutatni, hol is állunk mostanra. Lássuk akkor a virágokat, terméseket !

Csak lett valami azokból a párcentis palántákból ...

Ám ne feledjük, honnan is indultunk ...

Itt már bízni kezdtem benne ...

Ez az egy szem paradicsom, a maga 3x nagyobb szárán nem akar megérni (?)

Folyamatosan virágzik ...

Esélyes ;-)

Lesz pár szem rajta, de az íze izgat inkább, nem a mennyisége.

Még a diófa alatt is megmaradt a fű ...

Mindenütt virágzik a mályva

Megijedtünk, mikor megtetvesedett, de jó anyagot kaptunk, permeteztünk

Nem csak, hogy eltakarja a belátást, de esztétikusan teszi azt

Annyi alma terem, hogy letört az egyik ág !

Jó látni, hogy az ember befektetett munkája (javarészt) megtérül. Sok örömöt ad a kert, és az abban látható sok szín igazi boldogság, legalábbis nekünk. Mindig visszagondolok arra, hogy a városban mennyire nem volt lehetőségünk ilyen élményekre.

Erre mondja az ember: "Hálás vagyok Uram" ...

Fűkasza és fűnyíró

 Sokat gondolkodtunk azon, hogy vegyünk-e még 25 méter vezetéket kábeldobon, hogy elérjük azokat a területeket, ahová nem fér be a benzines fűnyíró, vagy vegyünk egy benzines fűkaszát, aminek nem kell vezeték, és jó a madárles környékén is, ahol ilyenkorra már mellig ér a növényzet ... Úgy döntöttünk, hogy meglepjük magunkat egy fűkaszával. Ámde adódott még egy próbléma az előkertben, ahol a telepített leylandi ciprusok között sem férünk el, és a köralakú virágágyás is nehéz dió. Kitaláltuk, hogy mi volna, ha beszereznénk egy kis vágásszélességű mechanikus fűnyírót, ami félpénzért megoldja ezt a gondunkat. Sóhajtottunk egyet, és beszereztük ezt a két alkalmasságot. Ebben a posztban ezek összeszerelését szeretném bemutatni, és írnék pár sor véleményt ezekről. Bízom abban, hogy sokaknak jelent majd hasznos infót, és persze híradást azoknak, akik olvassák ezt a blogot. Vágjunk is bele, kezdjük a benzines fűkaszával ...

Straus 5.2 HP

Így érkezik meg, két csomagban

Ezernyi kellékkel, kiegészítővel

Fő egység a motor-szerkezet

Kiváló és praktikus a keverék tároló kanna.

Összeszerelni nem bonyolult, arra kell figyelni, hogy melyik csavar hová illik, és a hajtást közvetítő cső melyik vége hová való. A kés - damil védő palást felszerelésnél át kell gondolni a felfogatást. Mi a hevederrel nem nagyon vagyunk kibékülve, nem tartjuk elég kényelmesnek. A motor első indítása könnyű volt, a neten igen sok video található - általános tanácsként - a benzines fűkaszák beindításáról. Egy biztos: brutális a gép. A fém, háromágú vágókés 2 cm-ig elvág minden fásszárú gyomot, a vastag damil pedig elintézi a többit. Egyre nem jöttünk még rá, hogyan lehet automatán damilt adagolni ?! Megkockáztatom, hogy a komfort esetenkénti elmaradása mellett, a gép napi és nagymennyiségű munkára is alkalmas.

Másik nagy szerzeményünk a mechanikus fűnyíró

A Fieldmann termékekkel alapvetően elégedettek vagyunk.

Összeszerelni (a rajz alapján) nem egyszerű, magasság állítása bizonytalan kissé, 

de ha az ember kitapasztalja, jópofa, teszi a dolgát. Önélező, és vagy egyfajta nosztalgiája

Ezek a gépek is segítik tehát a munkánkat. A benzines fűkasza pedig hordozható, aminek nagyon örülök a fotós madárlesemnél ...

A tizenhat vakondtúrás

 Élt egy család vidéken, amely hosszú éveken át a városban sinylődött. Gondoltak egyszer egy merészet, és kertesházba költöztek. Minden vágyuk az volt, hogy saját füves területük lehessen, ahol mezítláb járhatnak a zöldben, és a ház ajtaján kilépve a kertbe juthassanak, nem a lépcsőházba, abba a  szűk és büdös liftbe, majd a bejárati kapun át a nyári, 45 fokos melegben megfulladó betonházak közé, ahol a cipő talpa nyomot olvaszt az aszfaltba, amin összenyomva hever a Hell-es doboz és a szemét, mert nem ürítik ki, az utcai kukákat. Elértük ezt, de találtunk is magunknak egy konkurens ellenséget, aki negyed négyzetméteres területeken, szám szerint 16 alkalommal tiporta sárba minden törekvésünket. Igen, a vakondra gondolok, amelyik pár hét alatt tönkretette az egész kertet. Kipróbáltuk a hosszú nyakú üveget, a rezgős riasztót, mindent, mikor is reményvesztetten megpróbáltuk az utolsó két lehetőséget, melyet hosszas kutatás után leltünk a neten. Szeretném megosztani ezt a két csodafegyvert, mely tényleg működik.

Tuti fegyverek

Ilyen volt a legkisebb ...

De mi ezúttal felkészültünk !

Elfedtük az összes többi kijáratot, indulhat a rakéta !

Irány az üreg, aztán gyorsan befedni !

A karbidot bedobjuk az üregbe, mehet a víz, és menekülj, mert nagyon büdös !

Két három alkalom után elmondhatjuk (de gyere közelebb, mert halkan súgom), nincs már vakondtúrás. Amennyit emiatt bosszankodtunk (mert kártevő-hálóra nem tellett, ahogy öntöző rendszerre sem), ahányszor kiakadtunk a romboláson, az indokolttá tette ezt a megoldást. Amikor az ember kilocsol a kertbe több tízezer forint vizet, és 14 doboz fűmagot szór el, igen szomorúvá teszi a 16 db, egyenként 40x40 cm-es kipusztított fű. 

Megoldottuk.

Mi történt júniusban

 Visszafordíthatatlan az idő múlása. Beléptünk a hamisítatlan nyárba, a maga színeivel, a megérő termésekkel, a burjánzó dús zöldüléssel, és az erős napfénnyel. Akadt munka a kertben bőven, még akkor is, ha a nagyján tavasszal túljutottunk. Negyven nap ... Ennyit vártunk a fűre, ahogy a csomagoláson hirdette a reklámszöveg. Nem mondom el, milyen vízszámla jött, mert sajnos nincs kút a kertben. A fűnek viszont igénye a sok víz, amíg csírázik. Ért minket kedves és kellemes meglepetés, mutatom is majd a képeken. Szeretjük ezt a kertet, mert tudjuk honnan indultunk. (lásd a tavalyi bejegyzéseket) Örömünkre szolgál a sok befektetett munka, nagyjából azzal arányos eredménye. Jó pár év lesz, mire kialakul az a kép amellyel álmodunk, és már csak gondozni, fenntartani kell amit létrehoztunk. Kezdjük is el, nézzük a képeket !

Még a régi telkünkön zártam szívembe a primulát

Ne feledjük el, június eleje van ! (Nem február március)

Ez a primula MÁSODJÁRA VIRÁGZIK ...

Jól érzi magát, a félárnyékos előkertben ...

Már alakulnak a gyümölcsök ...

A kevesebb fény ellenére is, utólérte magát az előkert ...

Ha van két bakod, telepíts rá magaságyást !

Kitartás ...

Kéthetente dolgozik a fűnyíró

A fű igényli az ápolást. Így erősödik, szépül

Gyakran fotózom a legkülönbözőbb szögekből

Van még miről mesélni a júniust illetően, de azokat témákat külön blogbejegyzésbe teszem. Jobb szétválasztani a dolgokat, áttekinthetőbb így a történet. Június felé már elhittem, hogy igen, nekünk is lehet zöld a kert, a csonttá kiszáradt, vagy sárban úszó barna föld helyett. Megtette a hatását a 14 zacskó fűmag, mely bőven másféllel lett túlméretezve annál a mennyiségnél, amelyet az alapterület indokolttá tesz. Abból viszont még sosem volt baj, ha az ember valamit túlméretezett.

Ma már fűben mászkálhatunk mezitláb.
A hetedik emeleten ez sem adatott meg számunkra.

Májusi hírek

Negyed éve nem adtam hírt kertünk alakulásáról. Pedig sokminden történt, ahogy az élet sok más területén is. Így augusztusban, a nyári szabadságom elérkeztével összeszedtem telefonomról a képeket, és a hamarosan eltelő nyár krónikáját elmesélem, megmutatom. Rengeteg helyen olvashat az ember kertekről, a sok-sok információ szinte befogadhatatlan. Én mégis leírom, megteszem ezt magunkért, a családom többi tagjának is, és egyfajta fotós-jegyzetként, hogy pár év múlva visszanézhessük, honnan is indultunk el. Rengeteg a tervünk. Jövőre is van pár ötlet a kert rendezésére. Kezdve azzal, hogy megcsináljuk a kocsibeállót, az azt körbeölelő virágoskertet, az esztétikai elemekkel, és talán egy virágos sziklakertet is összehozunk hátul, ahol most a bakok tetején áll és küzd a "magaságyás" ... Ott szeretnék egy kis csobogós, többszintű "virágdombot" kialakítani, mert bár a zöld fű szép, de egysíkú. Szeretnék még több olyan növényt a kertbe, mely sokféle állatot vonz. Nem szeretnék előre rohanni, de vannak ötleteink. Induljunk most el április végétől, és nézzük a májust, mire is jutottunk ...

Mi voltunk a Fejérvíz Zrt fő felhasználói ...

Ilyenkor örülök, mert élő a kertünk

Sok türelem kellett hozzá, nehezen indult meg a fű

Itt még üresen árválkodott az egykori madárles alapja ...

Lakóját várta a madárodú is

Na, ez volt a cél ! Közeledett az első fűnyírás ideje ...

Szebb mint a sár :-)

Elkészítettük az ideiglenes kerítést, hogy megvédjük a füvet ettől a fenevadtól :-)

A gyomok elleni harc sosem ér véget ...

Az eperrel nem volt szerencsénk, ha megérett is, elették a madarak

Pedig sorban hozta virágait, de nem jött össze

Rengeteget tanultunk idén arról, hogy hová is tegye az ember a magaságyást, mikor és hogyan palántázzon, milyen földre van szükség, mit jelent az, hogy napfénykedvelő, és mi az a fénymennyiség, ami már megöl mindent. Idén későn jött a jóidő, satnyák voltak a magról nevelt palánták. Aztán jött a koranyár, nulla csapadék, utána meg az erős napsütés. Hát levontuk a konzekvenciát. Az első év csupán probálkozás volt, és megtanultuk, mi az, amit itt nem szabad erőltetni ...

Ahogy teltek a hetek, megérkezett a nyár. A következő posztokban elmesélem majd, mi is történt a nyári triádban, és eljutunk majd együtt egészen a mai napig, augusztus közepéig.