A tizenhat vakondtúrás

 Élt egy család vidéken, amely hosszú éveken át a városban sinylődött. Gondoltak egyszer egy merészet, és kertesházba költöztek. Minden vágyuk az volt, hogy saját füves területük lehessen, ahol mezítláb járhatnak a zöldben, és a ház ajtaján kilépve a kertbe juthassanak, nem a lépcsőházba, abba a  szűk és büdös liftbe, majd a bejárati kapun át a nyári, 45 fokos melegben megfulladó betonházak közé, ahol a cipő talpa nyomot olvaszt az aszfaltba, amin összenyomva hever a Hell-es doboz és a szemét, mert nem ürítik ki, az utcai kukákat. Elértük ezt, de találtunk is magunknak egy konkurens ellenséget, aki negyed négyzetméteres területeken, szám szerint 16 alkalommal tiporta sárba minden törekvésünket. Igen, a vakondra gondolok, amelyik pár hét alatt tönkretette az egész kertet. Kipróbáltuk a hosszú nyakú üveget, a rezgős riasztót, mindent, mikor is reményvesztetten megpróbáltuk az utolsó két lehetőséget, melyet hosszas kutatás után leltünk a neten. Szeretném megosztani ezt a két csodafegyvert, mely tényleg működik.

Tuti fegyverek

Ilyen volt a legkisebb ...

De mi ezúttal felkészültünk !

Elfedtük az összes többi kijáratot, indulhat a rakéta !

Irány az üreg, aztán gyorsan befedni !

A karbidot bedobjuk az üregbe, mehet a víz, és menekülj, mert nagyon büdös !

Két három alkalom után elmondhatjuk (de gyere közelebb, mert halkan súgom), nincs már vakondtúrás. Amennyit emiatt bosszankodtunk (mert kártevő-hálóra nem tellett, ahogy öntöző rendszerre sem), ahányszor kiakadtunk a romboláson, az indokolttá tette ezt a megoldást. Amikor az ember kilocsol a kertbe több tízezer forint vizet, és 14 doboz fűmagot szór el, igen szomorúvá teszi a 16 db, egyenként 40x40 cm-es kipusztított fű. 

Megoldottuk.