Vadászrács kerítés

 Az előkertet, és a hátső füves területet is meg kell védenünk a kutyától. Azért mert ássa a vakondokat, azért mert vizelettel jelöl, azért mert szétszedi a leylandi ciprusokat, melyből a kertben 70 db lett ültetve, és mert rengeteg munkánk van benne. Gyakran beengedjük, de csak felügyelettel. Olyankor nagyon boldog, mi meg bőszen figyelünk ... Ez a védelem eddig betonvas rudakra kifeszített ideiglenes drótkerítésből állt. Most elkezdtük annak cseréjét, első körben az utcafronton, majd később a kertben is. Ezt a munkálatot szeretném bemutatni ebben a posztban. kemény munka volt, de megérte, szépül a porta.

Kap majd lazúrt is ... Ilyen lett a mi büszkeségünk ...

Innen indultunk. Elég gettó, ugye ?!

Kihordtuk az egy hétig szárított kerítés elemeket

A kellékeket és

a szerszámokat is

Ez a tartóelem 60 cm mélyen van a földben. A járda és a ház találkozása
alatt, 20 cm-nél beton volt a föld alatt. Vésőgéppel lerendeztem. 

Az oszlop lába lazúrozva ment a horganyzott vas-tartóba

Az első két oszlop, és a leendő kapu

Aztán a másik végén az utolsó, hogy könnyebb legyen osztást számolni
Itt is kellett a véső-fúrókalapács

Haladunk, haladunk !

Végigmentünk a vízszintes tartórudakkal. 6 cm felezett akác.

Beszabtuk a rácsot. Nehéz ám, figyelni kell a rácsozat futására.
Úgy kell kihúzni a 2.5 méteres sort, hogy beszabva fussanak a vonalak ...

Készen vagyunk. Hát nem egy drótkerítés az biztos ...

Másnap megkapta a lazúrt. Szerencsére éjjel nem esett!

Az előkert rendezése

 Mikor ideköltöztünk, áthatolhatatlan dzsungel volt hátul is, és az előkertben egyaránt. Olyan dzsungel, hogy a növények ráfeszültek a házfalra. Száraz időben megült a por a leveleken, majd a megérkező eső és a szél ráhordta a koszt a ház homlokzatára. A gázóra leolvasó ember azt mondta, akkor jön legközelebb, ha oda tud menni a kerti, fedett gázórához. Ezt a kertet raktuk rendbe. kezdtük a térdig érő borostyánnal, mely kétségkívül romantikus volt, csak épp a kertkaput nem lehetett kinyitni tőle. Belefeszült a vaskerítés réseibe. Kigyomláltuk, lebontottuk a dzsumbujt, és füvesítettünk. A két délceg tuja, közben felnőtt a villanyvezetékekig, melyek nem látszottak a zöld ágak között. Próbáltunk leylandi ciprust ültetni, amelyek majd kiváltják a tuját, de nem kaptak fényt. A kutya is kirágott kettőt, amikor véletlenül beszabadult az előkertbe. A tuják árnyékában télen a moha felzabálta a füvet. Na akkor most ennek is nekiálltunk ... 

5 db leylandi ciprus jön ide, a baloldali (megmaradt) kettő mellé

Ahhoz, hogy legyen fény az új sövénynek, áldozatot kell hozni ...
A mályva hamarosan kizöldell, meglesz a takarás

Ismét jöhet a teherautó, de előbb a cseresznye, a meggy a szilva metszése következik hátul

A törött almafa csonkaja. Egy Jonathán csemete érkezik helyette

Jajj de szeretek -4 fokban térden állva dolgozni :-)

Síkban a földfelszin, jöhet majd a fű.

(A kivágott törzs-csonk csak poénnak van a képen)

Kedvencem a madárbarát részleg. Kár, hogy az etető alig látszik az aranyvessző bokortól

Alakulunk, alig várom, hogy jöjjenek az új fák ...

Nehéz döntés

 Az összes általunk ismert kertben pusztít a diófúró légy. Tavasz végén kikelnek a legyek, és megtámadják a diókat. Petéznek a dióba, és a lárvák kikelnek azokban. Megpuhul a dió héja, megfeketedik, megrohad a termés, és leesik. Már nyáron potyognak az éretlen drága diók. A lárvák a földbe kerülnek, áttelelnek, majd a következő tavaszon ismétlődik minden előlről. Így téve tönkre a termést. Ez megy mindkét szomszédnál. Pár éve még az ország nyugati felét érintette "csak" ez a jelenség, majd elterjedt a keleti országrészbe is. A mi fánk több mint 50 éves, és 60 cm átmérőjű volt. Ágai törtek, gombásodtak. Komolyabb viharban akár többméteres ágak is leszakadtak. A diófa nemes, nagy értékű, árnyéka alatt hűsöltünk nyáron. Viszont erről a fáról 32 zsák levél jött le, a diót akaratlanul is beletapostuk a földbe, és a fiatal - másfél éves - kutyánk fogai megbarnultak. Meghoztuk a döntést, kivágjuk. Heteken át őrlődtünk, és az utolsó percben is azon gondolkodtam, hogy csak a feléig vágjuk vissza. A probléma viszont ettől nem szűnik meg. Eljött a nap.

Az i-re a pontot ő tette fel. A diófúró légy...

32 zsáknyi diólevél, 50 kg éretlenül lepotyogott dió

Szépnek látszik. Az árnyéka hiányozni fog.
(De már nézegetem, az árnyékoló vitorlákat)

A felső régió elbukott :-(

Lesz itt munka bőven

Készül a rakás

Nem látszik tőle a ház

Viharban verték szét a lehulló ágak a zsindelyes terasz-tetőt

Még most is fáj látni az utána maradó semmit

50 + év

Egynapos meló volt, több géppel

Még mindig van a kertben forgács

Egy kislevelű hárs megy majd a helyére

Órákon át hordtuk ki a kertből a gallyakat

Beteg volt és repedezett ...

Nagyon hiányzik ... Meggyászoltuk

Március 10-én érkezik a kertbe egy darab kislevelű hárs, oda hátra egy nemes csüngő-eperfa, egy Jonathán alma, és lila nyári orgona. De lesz még 5 db leylandi ciprus, levendula, és árnyékliliom. Nem beszéltem még a leendő virágoskertről, de ez egy következő lépés lesz. Szépen sorban haladunk.

Meg kellett tenni, nem volt könnyű döntés.

Balra a szomszéd szintén kivágta a diót, neki is csak a baja volt vele.

Hatalmas kár ez mindenütt, mert a diók pusztulnak.
Megoldani csak vegyszerrel, talajtakarással lehet de akkor mi lenne a fűvel ?!

Más irányba léptünk.

2021 - január - Mályva-sor, vízelvezető árok

 Téli csendbe burkolózott a kert, fotózni jártunk, amikor volt minimálisan fény. Figyeltük az etetőn a madarakat, és csendben teltek, a hideg, kellemetlen nyirkos-szürke téli napok. Azért amikor kisütött nap, találtunk magunknak elfoglaltságot még januárban is. Nem jó dolgozni a hidegben, de szedegetni ezt-azt, madárodút gyártani a következő szezonra viszont lehet. A mályva nagyot nőtt a vízelvezető árok mellett, így azt rendbe tettük egy napfényesebb szombaton. Elmúlt a karácsony, és az ember mindig mindig keres valami értelmet a hétvégének. Ezen a télen megtanultam én is pihenni kicsit, de ez csak azért sikerülhetett, mert nem nagyon volt olyan idő, mely engedte volna a FÉNYképezést. Rövid híradót adnék erre a hónapra ...

Jó nagy dzsungel nőtt a mályva tövéhez, és kuszák lettek az ágak

Egy szombati torna keretében rendbe hoztuk a környezetet

Az állandó gyomosodás okán az a tervünk, hogy leásunk 10 cm-ert, lefedjük geo-textíliával a talajt, majd kulékaviccsak fedjük. Így nem lesz gyomosodás. Úgyis csak a gaz nő itt, és könnyeben kezelhető lesz a mályva, nem beszélve a rendezettségről. A képen egészen hátul látható a kavicsos megoldás. Ezt mi is átvesszük. Mindig tanul valamit az ember.

Kapirgálni való mindig akad, még mindig volt falevél, és rengeteg törött, földbe taposott dió

Ezeket felszedtük, és csodálhattuk a füvet, mely tavaly ilyenkor még sehol sem volt ...

Rettenetesen vártam, és várom a tavaszt, a zöldellő bujaságot !

Készült kuvik odú

és lakás a bankának. Erre jók a téli, hosszú és nyirkos szürke hétvégék ...

A január volt a legnehezebb hónap.
Hideg, nyirkos, fénytelen, élménytelen. Nehezen kezelem.


Februárban már ráfordulunk a tavaszra, de addig van még pár igen nehéz döntés és feladat ...

2020 - Novemberi feladataink

 Mindamellett, hogy kicsit fotózgattunk is, a kert minden hétvégéből kikanyítja a maga részét, már ami a gondoskodást illeti. Novemberben is javában tart még a levélhullás, a nyári napfénytől ismét elburjánzott a tuja, mely a sövénynek ültetett leylandi ciprusokat kinyírja azzal, hogy rálóg, és leárnyékolja azokat. A mostmár hagyományosnak mondható őszi akciónk keretében nekiugrottunk ismét a fák és a mályva rendezésének, és a még mindig tartó avarhullás maradékait is eltakarítottuk.

Ellep a diólevél :-)

Harcolunk, és vesszük a zsákokat sokezer forintért ...
Avart égetni nem lehet, mely régen a kártevők elleni védekezés része volt.

Nagyon kíváncsi vagyok, hová viszik, és mit csinálnak a
háztartásonként keletkező 20-40 zsákkal ?!

Október óta minden hétvégén megcsináljuk. Egy 50 éves diófa szórja a kertet 2.5 hónapon át ...
A lehullott diólevél megölné a füvet, ha hagynánk

Kugli kutyának jó dolga van, nem kicsit ;-)

Nagyon jó - a hulla fáradtság ellenére is - ránézni a kertre, az utolsó őszi napfényekben ...
Hiába, az a szép zöld gyep ... Munka van vele, nem is kevés.

Az előkertben is zajlik az élet...

Visszavágtuk a tuja nyáron megnőtt, lelógó ágait, melyektől nem lehet füvet nyírni,

Melyek megfojtották, és leárnyékolták teljesen a lejlandi ciprusokat

Minden ősszel keletkezik egy jó nagy kupac itt, a sarokban :-D

Ez az őszi szezon a kert megtisztításáról szólt ismételten.