Mikor ideköltöztünk, áthatolhatatlan dzsungel volt hátul is, és az előkertben egyaránt. Olyan dzsungel, hogy a növények ráfeszültek a házfalra. Száraz időben megült a por a leveleken, majd a megérkező eső és a szél ráhordta a koszt a ház homlokzatára. A gázóra leolvasó ember azt mondta, akkor jön legközelebb, ha oda tud menni a kerti, fedett gázórához. Ezt a kertet raktuk rendbe. kezdtük a térdig érő borostyánnal, mely kétségkívül romantikus volt, csak épp a kertkaput nem lehetett kinyitni tőle. Belefeszült a vaskerítés réseibe. Kigyomláltuk, lebontottuk a dzsumbujt, és füvesítettünk. A két délceg tuja, közben felnőtt a villanyvezetékekig, melyek nem látszottak a zöld ágak között. Próbáltunk leylandi ciprust ültetni, amelyek majd kiváltják a tuját, de nem kaptak fényt. A kutya is kirágott kettőt, amikor véletlenül beszabadult az előkertbe. A tuják árnyékában télen a moha felzabálta a füvet. Na akkor most ennek is nekiálltunk ...
A mályva hamarosan kizöldell, meglesz a takarás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.