Az összes általunk ismert kertben pusztít a diófúró légy. Tavasz végén kikelnek a legyek, és megtámadják a diókat. Petéznek a dióba, és a lárvák kikelnek azokban. Megpuhul a dió héja, megfeketedik, megrohad a termés, és leesik. Már nyáron potyognak az éretlen drága diók. A lárvák a földbe kerülnek, áttelelnek, majd a következő tavaszon ismétlődik minden előlről. Így téve tönkre a termést. Ez megy mindkét szomszédnál. Pár éve még az ország nyugati felét érintette "csak" ez a jelenség, majd elterjedt a keleti országrészbe is. A mi fánk több mint 50 éves, és 60 cm átmérőjű volt. Ágai törtek, gombásodtak. Komolyabb viharban akár többméteres ágak is leszakadtak. A diófa nemes, nagy értékű, árnyéka alatt hűsöltünk nyáron. Viszont erről a fáról 32 zsák levél jött le, a diót akaratlanul is beletapostuk a földbe, és a fiatal - másfél éves - kutyánk fogai megbarnultak. Meghoztuk a döntést, kivágjuk. Heteken át őrlődtünk, és az utolsó percben is azon gondolkodtam, hogy csak a feléig vágjuk vissza. A probléma viszont ettől nem szűnik meg. Eljött a nap.
(De már nézegetem, az árnyékoló vitorlákat)
Hatalmas kár ez mindenütt, mert a diók pusztulnak.
Megoldani csak vegyszerrel, talajtakarással lehet de akkor mi lenne a fűvel ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.