2024. december 15., vasárnap

Karvalyvendég

 Ezen a héten, hétfő reggel, teljes kómában ittam az életmentő kávét, s mint mindig, ha a konyhában vagyok, akkor is kinéztem az ablakon. Ez a kedvenc ablakom a házban, mert a nagy kertre néz. Rálátok a madárfotós lesre, így az itatóra, etetőre a madársarokban. Feltűnően csend volt, madár egy darab sem. Ahogy körbenéztem a kert jobb hátsó vége irányába, látom, hogy tele van minden madártollal és annak kellős közepén áll a karvaly, fejét beletemetve a tollkupacba. A fényképezőgép mindig ott figyel a konyhaasztal sarkán, hogy az ilyen esetekben azonnal bevethető legyen. Nagyon ronda, fénytelen szürke idő volt, de ISO 1250, és hadd szóljon. A teraszra vezető ajtó keskeny ablakán kidugtam az objektívet, és már mehetett is a fotózás. A madár látott engem, de félelménél erősebb volt zsákmányt védő ösztöne. Karmaival szorította a gerlét, és igyekezett gyorsan falatozni belőle. A 70-300-as objektívvel kezdtem, de azért az a 23-25 méter távolság elég nagy volt, így feleségem hozta is a 150-600-as obit. Felkerült az is a gépre. Jó sok képet lőttem a madárról. A végén a ház bejárati ajtaját nyitnunk kellett. Ekkor már elrepült a madár, de elvitte magával zsákmányát. A képeket már kidolgoztam, ma közzé is teszem itt a blogban.



Durván szétkapta a gerlét

Nem bánom, mert önző módon befekszenek a madáretetőbe

és a mezei verebekkel együtt, kiszorítanak minden más fajt onnan

Ragadozó(k) ... Szükség van rájuk, fenntartják az egyensúlyt !

A Tamron 150-600 G2 közelebb hozza a témát

AF-C-re nem álltam át, így a hirtelen távozást nem tudtam élesre fotózni




Megkapó élmény volt ez reggel, éhgyomorra ...


2024. december 9., hétfő

Kései levelek

 Nyugszik és pihen a kert. A nagyobbik almafa új vesszőin még mindig vannak fent levelek, de a kert többi részén mindenütt lehullottak már. A vicces az, hogy nem szállítanak el idén több zöldhulladákot ... Na nem baj, keresek helyet még egy komposztálónak. Összeszedtük a leveleket, lett 4 tömörített zsák. A 9 darab vakondtúrást is eltüntettük, lehúztuk a fűről a kupacokat. Ment a lyukba a kerítés alá, amit kiásott a szomszéd kutyája, mikor beszökött hozzánk. Végül a vízben álló csüngőeper fát elraktuk földbe, mert abból több tápanyagot tud felvenni. A madárlesből kinézve szemben állt velünk ott, ahová fotóznék. Átrakjuk valami jobb helyre. Tavaszig lesz idő kitalálni. Kerttel kapcslatos téma szerintem idén már nem lesz, bár ahogy magamat ismerem, rápörgök majd valami feladatra úgyis :-) Természetesen most is dokumentáltam a történteket, melyeket fotók formájában ha másnak nem, magunknak most is elrakok itt a Madaraskert blogjában. Apropó: Ma reggel karvalyt láttam a kertünkben táplálkozni. A http://bodo-foto.blogspot.com oldalamon lesz róla még a héten beszámoló. Jó fotók készültek a ragadozóról.



"Rendet rakott a szél"

400 m2

"Öröm" volt összegereblyézni ...

és bezsákolni, ennyi vizes-saras levelet

Aztán végül csak elkészültünk vele

Így áll egy ideje ... (A vizet már leöntöttem róla)

Tisztességesen beiszapoltuk

Válhetően áttelel

Keményen dolgoznak a vakondok :-(

Tele a kert buckákkal. Egyik tavasszal 16 db-ot számoltunk !

Síkba húzva a ducor. De ilyenkor a fű ott meghal. Tavasszal felülvetjük.

Volt helye a 3 vödörnyi földnek ...




Ezzel a munkával és egy tányér levessel el is ment a vasárnap délután.
Mindig van mit tenni-venni. Viszont ez a miénk.