2024. december 15., vasárnap

Karvalyvendég

 Ezen a héten, hétfő reggel, teljes kómában ittam az életmentő kávét, s mint mindig, ha a konyhában vagyok, akkor is kinéztem az ablakon. Ez a kedvenc ablakom a házban, mert a nagy kertre néz. Rálátok a madárfotós lesre, így az itatóra, etetőre a madársarokban. Feltűnően csend volt, madár egy darab sem. Ahogy körbenéztem a kert jobb hátsó vége irányába, látom, hogy tele van minden madártollal és annak kellős közepén áll a karvaly, fejét beletemetve a tollkupacba. A fényképezőgép mindig ott figyel a konyhaasztal sarkán, hogy az ilyen esetekben azonnal bevethető legyen. Nagyon ronda, fénytelen szürke idő volt, de ISO 1250, és hadd szóljon. A teraszra vezető ajtó keskeny ablakán kidugtam az objektívet, és már mehetett is a fotózás. A madár látott engem, de félelménél erősebb volt zsákmányt védő ösztöne. Karmaival szorította a gerlét, és igyekezett gyorsan falatozni belőle. A 70-300-as objektívvel kezdtem, de azért az a 23-25 méter távolság elég nagy volt, így feleségem hozta is a 150-600-as obit. Felkerült az is a gépre. Jó sok képet lőttem a madárról. A végén a ház bejárati ajtaját nyitnunk kellett. Ekkor már elrepült a madár, de elvitte magával zsákmányát. A képeket már kidolgoztam, ma közzé is teszem itt a blogban.



Durván szétkapta a gerlét

Nem bánom, mert önző módon befekszenek a madáretetőbe

és a mezei verebekkel együtt, kiszorítanak minden más fajt onnan

Ragadozó(k) ... Szükség van rájuk, fenntartják az egyensúlyt !

A Tamron 150-600 G2 közelebb hozza a témát

AF-C-re nem álltam át, így a hirtelen távozást nem tudtam élesre fotózni




Megkapó élmény volt ez reggel, éhgyomorra ...