Kedvenc helyemen - a hátsó teraszon - üldögélve sokszor gondolkodtam azon, hogy a kutya-futó csík olyan egysíkú, hogy nem szép a régi (öreg és magas, ezért kivágott) fenyőfa csonkja, hogy olyan üres és "lapos" az a szeglet, amire rálátok. Télen pedig szinte kopár minden ott, amikor megpihen a természet. Terveztünk a sarokba egy kisebb sziklakertet, de elég nyögvenyelős a kövek beszerzése, így más ötlet jutott az eszembe. A téli szürkeségben annyira hiányzik a zöld, és a ritkán élvezhető napfény is, ezért örökzöldet szerettem volna ültetni, mely körülveszi, és el is takarja majd a csonkot idővel. Mindezeken túl szép zöld látványt nyújt majd télen is. Nosza, beszereztünk hát 4 szép tő babérmeggyet, mely az egyik kedvenc örökzöld cserjefélém. Szeretném most elmesélni, hogy miként kerültek a tövek helyükre, hogyan is védtük meg azokat kutyánktól, aki csak megjelölné territóriumát ezen bokrok tövében, nem gondolván arra, hogy vizelete minden bizonnyl kiégetné azokat. Kellett egy kis ötletelés, de általában meg szoktuk oldani ezen nagy kérdéseket ... :-)
Ez a nap is egy bevásárlással kezdődött ...
Szép zöld sarkot remélek ezektől a bokroktól, ha megnőnek majd ...
