Ez a hétvége - tőlem nem megszokott módon- a semmittevésről szól. Egyszerűen csak létezem és gyönyörködöm mindenben, ami szép és jó. A nyár közepén járunk. Az imént a teraszon ülve is hallom a másodköltésből kelt és kirepült széncinege fiókák kunyeráló csilingelését. Ilyenkor a kertben maradnak még 2-3 napot, mielőtt megkezdik teljesen önálló életüket, valahol távolabb. Lányommal ma délelőtt körbejártuk a kertet, ellenőriztük a paradicsomot, szedret, megvizsgáltuk a virágzásnak indult nyáriorgona bokrot, és mindent ami színes. Jött velem a telefon, készítettem pár képet a kertről, melyeket most is elrakok emlékbe magamnak, nekünk és annak akit érdekel. Gyertek velem, nézzük meg, milyen csodálatos a kert, mellyel messze nem foglalkozunk annyit, amennyit kellene. Még így is milyen hálás ...
Ők lassabban érnek, majd szeptember elejére ...
Ezért dédelgetjük egész évben a Nyáriorgonát
